2016. október 8., szombat

Tahereh Mafi: Ne félts

Sziasztok! :)
Egy könyvértékelést hoztam nektek, jó olvasást! :)




Cím: Ne félts
Író: Tahereh Mafi
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015
Molyos értékelés: 89%
Fülszöveg: Egy napon majd… 
Egy napon majd szabad lehetek
Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Hát én imádom ezt a könyvet! Ahhoz képest, hogy egyszer elolvastam a végét és nem mertem belekezdeni, brutál jó volt olvasni. Otthon éreztem magam olvasás közben, egy este és egy délelőtt kellett az elolvasásához. Warnert nagyon megkedveltem, jó párost alkotnak Juliette-tel, jó olvasni kettőjükről. És Adam...Nem is tudom hányadán állok vele, szeretem is meg nem is. Az első részben szimpatikus volt, de ahogy haladtunk a történettel, egyre jobban kezdte nálam átvenni a helyét Warner. Szerintem Adam túlreagál mindent, de nincs vele különösebb bajom. Kenji meg irtó jó barát, nekem is kell egy hozzá hasonló. A poénjai jók voltak, bár néhány mondata miatt felpofoztam volna. Az utolsó fejezetek pedig tökéletesre sikeredtek. Örülök, hogy a kedvenceim közül nem halt meg senki, és próbálom úgy elképzelni, hogy Adam és Juliette még a jövőben valamikor barátok lehetnek. A testvéres részen, mikor kiderült, hogy ki kinek a testvére, az nagyon megható volt. A sorozat egyik legjobb része, azt is mondtahom, hogy a három közül ez a legjobb. A borító ugyanolyan jól sikerült, mint a történet, egyszerűen meseszép. Többször is újra el fogom még olvasni, teljesen belopta magát a szívembe ez a sorozat, azt hiszem jobbnak is mondhatom egy kicsit Az éhezők viadalánál. Egyetlen egy része sem volt unalmas, minden egyes része le tudott kötni. A karakterek jól kidolgozottak, Juliette személyiségi fejlődése volt a leglátványosabb. Anderson halálánál annyira, de annyira bolog voltam. Egy szóval: kedvenc. Kedvencem lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése