Sziasztok! :)
Utolsó előtti nap, ez is eljött, jó olvasást! :D
11.nap: Valamilyen voltam, de már nem vagyok az. Vagyis, hogyan sikerült megváltoznod, vagy ha még nem sikerült, mit teszel, hogy sikerüljön?
Még alsóban nagyon félénk voltam, behódoltam úgymond a "menőknek" az osztályban. Hát igen, nem a legszebb időszakom volt. :D Féltem az egyik osztálytársamtól is, Szonjától, aki ráadásul lány, szóval igen, csak egy kicsit gáz...Néha még bántott is, de csak azért, mert én voltam a leggyengébb. Öt éve viszont elhittem magamról, hogy képes vagyok visszavágni, meg tudom védeni magam. Azóta nagyon jó barátságban vagyok Szonjával. :D Csak hittem magamban, ennyi a titok. Elhittem, hogy képes vagyok rá, és kitörtem a felszínre, amit nagyon jól tettem. :D Az idei évre mondhatni már az egész osztály kibontakozott, jól összekovácsolódtunk. :) Miután visszavágtam másoknak, békén hagytak, nem piszkáltak egyáltalán többé. A legjobb barátnőmmel első-második osztályban utáltuk egymást, most pedig egymás nélkül nem is léteznénk. :)
Minden lehetséges, csak hinni kell magadban, és általában semmi nem akadályoz abban, hogy megváltozz. :)
És +-ba hoztam pár képet rólam és az osztályomról, az egyik kirándulásról. :)
Ez a kép még tavaly készült a tesiterem lelátójáról, épp a mi focicsapatunknak szurkoltunk.
Múlt héten volt egy sulis kirándulás (15 km-t sétált mindenki összesen, de én még vagy 6-ot pluszba hazafelé), és mi ott maradtunk még bulizni, ami életem egyik legjobb napja volt. :)
Indulás előtt a sulifolyosón az osztályból pár fiú már unta az elkövetkezendő néhány órát. :D
Tábortűz rakás, kajálás, majd beszélgetés. :)
A képeket nem tudom honnan szedtem össze, valahonnan megkaparintottam őket. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése