Sziasztok! :)
Tegnap sikerült befejeznem a Böszörményi Gyula által írt egyik kedvenc könyvem, a Leányrablás Budapestent, és most sikerült megírnom egy kis értékelést. :)
Cím: Leányrablás Budapesten
Író: Böszörményi Gyula
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Molyos értékelés: 94%
Első megemlítendő dolog: Ahhoz képest, hogy ez a kötet milyen csodálatos remekmű, melyet szívesebben olvasom, mint A kőszívű ember fiait, szerintem alul lett értékelve a Molyon a maga 94%-ával. Mint a 2. része is, a Leányrablás Budapesten is megérdemelte volna azt a 98%-ot, vagy még többet.
Meg vannak benne a kellő csavarok, kicsit sem sok, sem kevés, pont elegendő. Az imádatom a könyv után nem első látásra volt, sőt! A Könyvmolyképző oldalán leltem rá, de akkor már rengeteg helyről hallottam, hogy mennyire imádják Böszörményi Gyula új sorozatát, ezért nekem is muszáj volt elolvasnom a fülszöveget. A borító fantasztikusra sikerült, néha csak úgy előveszem a könyvet, és újra meg újra megcsodálom. Mikor elolvastam a fülszöveget azt gondoltam, hogy jó, meg minden, de nem az én műfajom, inkább kihagyom. És akkor mégis hogyan került mégis a kezem közé? A Könyvfesztiválnak köszönhetem, ott vettem meg, mivel felbátorodtam, és rávettem magam, hogy próbáljak ki valami újat. Nem csalódtam, hogy is lehetne! Tetszik, hogy jobban megismerhettem Magyarországot, és hogy nem indultak folyton másfelé a gondolataim, hogy "ez igazából megtörténhet, higgyek ebben?", mert félig-meddig igaz történetek alapján íródott a kötet. Furcsa lehet, de büszke vagyok magamra, hogy elolvastam, hát még arra, hogy a Leányrablás Budapesten volt a bevezető könyvem a történelmi könyvek birodalmába. Rengeteget okosodtam a könyv olvasása közben, én úgy gondolom. A karakterek jól kidolgozottak, a cselekmény pörgős, cseppet sem unalmas, pár nap alatt be lehet falni a könyvet. (Erre jó példa vagyok én: 3 nap alatt elolvastam újra, pedig reggeltől estig tanultam, de mégis befért az időmbe, pedig az kevés volt, azt biztosan állítom. :D) Jól lett kettéosztva, elegendőek voltak az Emma felőli részek, róla is nagyon szívesen olvastam, egyik kedvenc szereplőm lett, a húgával, Milivel együtt(+a báró, Terka néni, Agáta mama, Tóni, és Kaméleonka. :D) A nyelvezete tökéletes, a leírások nem unalmasak, és szerintem nem zavaróak a szómagyarázatok sem a lapok alján, mert így még életszerűbb. Az első találkozása a báró és Mili közt (a konflisos balesetre gondolok) marha jó volt. A gyilkosság után még egy majdnem halál. Mili beszólásai nagyon tetszettek, szimpatikus egy lány. :D De hogy Kugler Tóni sorsa miért lett ilyen szörnyű! Ott mondhatni könnyes lett a szemem, úgy megszerettem ezt a karaktert. És az a függővég! Most már tudom mi lesz a következő részben, de emlékszem, mikor elsőnek olvastam, majdnem szívrohamot kaptam, de hál' istennek rögtön hozzákezdhettem a másodikhoz. A báró titka meg...Ahhoz nincsenek szavak, annyira kíváncsi vagyok. Többször újraolvasós lesz továbbra is, mivel ahányszor olvasom, mindig egy kicsivel még jobban megszeretem. Ajánlom, hogy olvassátok el, nagyon érdemes! :)





















