Sziasztok! :)
És sor került a Lakótárs kerestetik! c. könyv elolvasására is. Jó olvasást! :)
Cím: Lakótárs kerestetik!
Író: Marie-Aude Murail
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 212
Molyos értékelés: 92%
Fülszöveg: Az érettségi előtt álló Kléber és bátyja, Barnabé, akit mindenki csak Sutyinak hív, egy párizsi albérletbe költözik, ahol már négy másik fiatal is lakik. Míg Kléber a gimiben gályázik, és azon agyal, hogy tudna becsajozni, Sutyi Playmobil figurákkal játszik, meg Pupák úrral, a plüssnyulával, aki vigasza és elszakíthatatlan társa jóban-rosszban. Sutyi huszonkét éves, de értelmi fogyatékosként örökké kisgyerek marad. Kléber sosem tudja úgy magára hagyni, hogy ne csinálna valami galibát. Az elmegyógyintézetbe semmiképpen nem akarja visszadugni, de vajon elbírja-e a szülői felelősség rá nehezedő terhét? Marad-e ideje és energiája a saját életére? Az együtt lakó fiatalok mindennapjai és ezzel együtt gondolkodásmódja apránként gyökeresen megváltozik Sutyi hatására. A bonyolult és álságos „nagyok" problémáira ez az egyszerű, hazugságra képtelen gyermek hoz mindannyiszor megoldást. Hol komikus, hol könnyes fordulatokban bővelkedő regény a másságról, az elfogadásról és a feltétlen szeretetről.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy más, de jó értelemben. A szereplőkkel életemben először nem tudtam azonosulni, csak Sutyival, mégsem bírtam letenni, annyira érdekelt, hogy mi fog történni, így szinte el is felejtette velem, hogy mennyire nem bírok azonosulni a szereplőkkel. Nagyon megható könyv, néhol be is könnyeztem. Kedvenc karaktereim Sutyi és Pupák úr egyformán, ha szegény Pupákot bele lehet számítani :D. Nagyon tetszett Sutyi ragaszkodása Pupák úr iránt. A végén majdnem elsírtam magam, mikor Pupák úr eltűnt, de hál' istennek rögtön elő is került, így nem is tudtam elbőgni magam. Nagyon aranyos könyv, egyik kedvencem lett. Ez volt az első olyan könyv, amit csak a borítója miatt vettem meg, és nem bántam meg.
Aria és a többiek pedig nagyon rendesek voltak, hogy jól bántak Sutyival, és Kléber pedig lehetne példakép, nem mindenki tenne meg ennyi mindent a testvéréért.
Sutyiék apját csak utálni lehet, szerintem nincs olyan ember, aki szeretné őt.
A szereplők háttértörténetéről mondhatni nem tudtunk meg semmit, de ez is csak egy kicsit zavart, nem jelentett problémát, így is nagyon élveztem az olvasást.
A Malicroixból mikor Sutyi elszökött, nagyon féltem, hogy mi lesz vele, de a végén csak tátottam a számat, teljesen ledöbbentem a prostik segítőkészségén. Nagyon tanulságos történet, érdemes ha nem is többször, de legalább egyszer elolvasni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése