Courtney Summers: Éles helyzet

Sziasztok! :)

És hopp, itt egy újabb értékelés! :D

Cím: Éles helyzet

Író: Courtney Summers

Oldalszám: 288

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Molyos értékelés: 83%

Fülszöveg: Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

Nem értem ennek a könyvnek az alulértékelését, mivel ez egy nagyon különleges történet. Igaz, valakinek lehet, hogy más az ízlése, és emiatt ez a kötet sem tetszett neki, és... na mindegy, eltértem a tárgytól. :D 

Megmutatja, hogy mi a fontos az életben, emiatt is csodálom.
A fülszövege miatt szerettem volna mindenképp elolvasni, természetesen nem a borítója miatt, az nekem nagyon nem tetszik, de lehet csak én vagyok így vele. :D Sloane személyében kicsit magamra ismertem, én is magamba folytom az érzéseimet, és egyszer pedig az addig összegyűlt érzelmek egyszer csak kitörnek. Ami egyébként szerintem elég rossz tulajdonság, mind Sloane, mind az én személyemben.
Bekönnyeztem egyes részeknél, máshol pedig megmosolyogtatott (csak egyszer volt ilyen, ha jól emlékszem :D) 

Először féltem a könyvtől, attól hogy sablonos lesz a sztori, vagy mert nem fogok tudni azonosulni a szereplőkkel, de aztán belekezdtem az első fejezetbe, és mintha már egy teljesen másik dimenzióba csöppentem volna (akár egy vízcsepp :D), teljesen beleéltem magam a történtekbe, sodródtam az olvasási árral.

 Még sehonnan nem hallottam róla, és értékeléseket is féltem olvasni a „kevés” százalék miatt, de aztán mondatjuk úgy is, hogy a kedvenceim közé sorolom. Voltak benne meglepő fordulatok, amiket imádtam (már amikor nem sírtam el magam). Pörögtek az események, ami nem árt, ha valaki egy jó könyvet szeretne olvasni. Imádom ezt a könyvet, még egy kedvenccel bővült a listám.